Második Blogom!

Sziasztok,
előző blogomban igértem, elszórakoztatlak benneteket ujra a csempe készités során felmerülő gondolataimmal, élményeimmel.

Jelenleg több megrendelőmnek dolgoz, és ami nagy boldogság, hogy mindegyik a népi mintás csempe lesz, mindegyik a népi, magyar kulturához kötődik.

Kicsit nyomaszt az előttem álló hatalmas mennyiségü munka, de érdekes módon egyidejüleg fel is pörget. Mint mindig… Az elmult hetek alatt az összes egyedi tervezésü konyhai csempe szine, formája, stb., véglegesitésre került. Most már valóban a teljesités egyik legnehezebb része, a leszabás, retusálás, alapszinezés van hátra. Több száz, ezer darabnál össze kell tudni hangolni a részfeladatokat, hogy teljesithetők, kezelhetők legyenek. Ilyenkor bizony fogoly vagyok a mühelyemben. A csempék nem engedik a szabadságot. A mühelyben vagyok annyit, amennyit csak lehet, mert tartani kell az ütemtervet. 
Természetesen a monoton és fárasztó csempe leszabás munkálatai alatt nagyszerüen lehet fejben dolgozni, álmodozni. Uj csempékről, uj megoldásokról, uj fajta csempékről.

Épp ezért a napokban nagyon nagy örömmel mentem el két megrendelőmhöz is helyszini egyeztetésre, felmérésre. Egyrészt jól esett kimozdulni, és számomra ismeretlen helyeken, tájakon autózni. Másrészt mivel mindenki a saját álmát valósittatja, gyártatja le velem, néha egyszerübb és jobb a helyszini felmérés , mint odavissza e-mailen egyeztetni. Amikor a szineket, szinpalettákat rakom össze, a természetből, annak szineiből szoktam inspirálódni. A mai napig rácsodálkozom, hogy milyen gyönyörü szinpárosai vannak néha, s amilyen meghökkentőnek tünik elsőre, annyira harmonikus mégis. Majd néha mutatok belőle nektek egy-egy példát. Egész fotó gyüjteményem van ezekből, melyeket elő is hivatok mindig.

Mostani utam az Alföldön volt keresztbe-kasul. Ezt a napot erre szántam. Szép volt a táj. Még alszik a természet, még fakó minden, de az uj életke már mintha mutatkozna. Két helyen meg is álltam fotózni. Vezetés közben persze mindjárt a saját, színes kézmüves csempéimből rakom ki képzeletben a látott táj szinét, izét, hangulatát. Most is sikerült. Itt van a táj, és itt vannak hozzá a válogatott csempécskék.

Ilyen az, amikor sug nekem a természet. Ezt még egy kiállitásomon előben is be tudtam mutatni, hogy milyen az, amikor nem tudok leállni.

Muszáj volt kimennem kicsit kávézni, pihenni pár percet a kiállitáson. Szép októberi meleg nap volt. A kávét egy nagy fa alatt, a járdaszegély szélén ülve iszogattam. Egyszer csak koppan valami itt, koppan valami ott?! Mi ez? Makkocskák !
Szétnézek, és körülöttem ott hevernek szerteszét olyan csodálatos szinátmenetekkel, hogy ösztönösen felmarkoltam belőlük pár darabot. És ha már…. leveleket is felvettem mellé. Mindezt vittem be a kiállitási standomra, ahol ujfent kisebb tömeg várt rám. Megmutattam nekik, hogy mit hoztam, és hogy milyen szépnek látom. És játszottunk. A szinpalettából összeszedegettük a frissen hullott makkocskák szineit. Volt abban, bordó, zöld, barna, piros. Lágy, alig érezhető átmenetekkel. Igazi öröm volt a jelenlevők arcán, boldogan vettek ebben részt. Jó volt. Egy-két fotó őrzi ennek emlékét.

Az egyik helyszinen egy ilyen gyönyörüség mosolygott rám. Egy szépséges aranyzöld cserépkályha! Ez az az aranyzöld szin, ami nagy kedvence a megrendelőimnek is és nekem is. Még cipővásárlásra is inspirált anno.

Mindig örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy ilyen helyekre dolgozhatok, hogy a megrendelők jószivvel és bizalommal engednek be a saját kis birodalmukba, hogy alkossunk valamit szépet. Jót. Izléseset. Oda illőt.

Azt hiszem ezek a plusz örömök, amik széppé teszik a munkámat.